Interjú az Aterciopelados kolumbiai rockzenekarral
Andrea Echeverri és Héctor Buitrago már több mint 30 éve áll színpadon, és Aterciopelados („A bársonyosok”) néven egy jobb világról énekelnek. Nemrég Berlinben léptek fel, és nagyrészt latin-amerikai közönségüknek egy darabot hoztak magukkal otthonról. Az LN találkozott velük, és beszélgetett velük dalszövegeikről, inspirációikról, a feminizmusról és arról, hogy mit jelent számukra a siker.
Milyen érzés újra Európában lenni?
Andrea Echeverri (AE): Nagyszerű! Sok latin-amerikai jön el a koncertjeinkre minden városban, gyakran a párjukkal együtt. És mindannyian nagyon boldogok. A legtöbbjüknek hiányzik a hazája.
Másképp viselkedik az itteni közönség Európában vagy Németországban, mint Latin-Amerikában?
Héctor Buitrago (HB): Ahogy Andrea mondja, az emberek itt néha magányosnak érzik magukat, és akkor a koncertjeinken nosztalgia és sok hála is van, mert olyan messze vannak az otthonuktól, és mi elhozzuk nekik egy darabkát belőle magunkkal.
Már több mint 30 éve vagytok jelen. Ma már mást szeretnétek kifejezni a dalaitokban, mint annak idején?
AE: Van néhány téma, ami a kezdetek óta velünk van: A természet és a környezet, a feminizmus, az őseinkkel való kapcsolat és az identitáskeresés. Ezek olyan témák, amelyek mindig ismétlődnek. Némelyik el is mélyül.
HB: Igen, ugyanazokról a dolgokról énekelünk, de a világ megváltozott. Ami akkoriban alternatív volt, az ma már nem az. Bár egyes témák ugyanazok, de a kifejezésüket tekintve fejlődünk. De vannak új témák is.
AE: Igen, mert az életre reflektáltunk. Van néhány lemezünk abból az időből, amikor gyerekeim kicsik voltak. Aztán vannak dalaink az öregedésről. Arról beszélünk, hogy mi történik velünk. Most van néhány dal, ami a közösségi hálózatokról szól. Az új lemezen van néhány dalom, ami a mai lányokról szól. Mindig is a sztereotípiák ellen voltam. Különösen a reina („királynő”) sztereotípia ellen. Továbbra is provokatív maradok. (nevet)
Lát különbséget napjainkban a 25 évvel ezelőtti feminizmushoz képest?
AE: Persze, teljesen. Ma mindenki, aki meztelenül rohangál, feministának nevezi magát. A feminizmus egy kicsit összezavarodott. Az emberek vitatkoznak a definíciókról. A lányom 22 éves, és néha kioktat arról, hogy mit szabad mondani. De szerintem végül is arról van szó, hogy meg kell védeni azt, amit érzel. Nem arról, hogy egyetértesz azzal, ami éppen divatos. Meg kell védened a saját teredet, ez egyfajta önvédelem.
Nőként a felelősségről is szól?
AE: Igen, és a női tér megteremtéséről. A jelenlegi szexualizált, sztereotipizált. És ez arról szól, hogy túl kell nőni ezen. Sokan vagyunk, és mindannyian különbözőek. Mindenki mást érez, nem mindenki akar például szexi lenni.
Igen, néhányan antidívák akarnak lenni…
AE: Pontosan.
Érzel felelősséget abban, hogy a szövegeiddel mozgósítsd az embereket?
AE: Nem feltétlenül. Néha az ember útközben találkozik valamivel. Néhány évvel ezelőtt volt egy ovarios calvarios (nagyjából: „petefészkek a szenvedés útján”) nevű projektünk. Ez akkor jött létre, amikor olyan nőkkel ültünk össze, akik szexuális erőszak áldozatai voltak. Az egyik nő azt mondta, hogy írjak erről egy dalt. És én hármat írtam. Amikor valaki ilyesmire kér, és én mint nő… Valami mindannyiunkkal történt, még ha csak egy apróság is volt.
Motiválnak az ilyen alkalmak arra, hogy 30 év után is zenét csinálj?
HB: Igen, az egyik motiváció az, hogy részt veszek kampányokban, például a vízért vagy a környezetvédelemért. Most például a Soundsright kampányban veszünk részt. Amikor ott meghallgatod a dalainkat, pénzt adományozunk. Az első összeget már átadtuk.
AE: Az emberek összefognak, és ez jó, ez erőt ad. Egy nő Dublinban még sírt is, amikor felléptünk. Megható, amikor az emberek ennyire örülnek nekünk, ez megnyugtatja a lelket. Még ha nem is kerültünk be az elsőbe, megküzdöttünk a helyünkért. Mi vagyunk az obreros del rock („a rock mesteremberei”). Még mindig keresettek vagyunk, és még mindig felvesznek minket.
Tehát ez is a sikerről szól?
AE: Nem feltétlenül. Kolumbia történelmének 100 legfontosabb dala között végeztünk. A slágerlisták megint valami másról szólnak. De mi megtartjuk a helyünket. Ez jó, még a magamfajta embereknek is, akiknek nem tetszik, ami divatos. És fontos, hogy legyen változatosság. Ez kielégítő.
HB: Számomra az a vágy is, hogy több dalt készítsek. Hogy lássam, hogyan alakulnak ki az új dalok és azok üzenetei. Mindig is kísérleteztünk, és ezt továbbra is tesszük. Minden alkalommal, amikor befejezünk egy dalt, az egy újabb siker. Azt fejezzük ki, ami abban a pillanatban mozgat minket. És aztán fellépni, és látni, hogy az emberek ennyi szépet mondanak nekünk! Nem vagyunk mainstream, de van néhány ember, aki követ minket, várja a koncertjeinket és hűséges hozzánk.
Aterciopelados: 1990-ben alakult Kolumbiában, és azóta Andrea Echeverri énekes és gitáros, valamint Héctor Buitrago basszusgitáros alkotja. A többi tag felállása változik. Az Aterciopelados keveri a rockot a folklórral, a progresszív rock, az alternatív rock, az elektronikus zene, a mariachi, a bolero, a cumbia, a vallenato és más kolumbiai stílusok hatásaival. A Claroscura („Half Darkness”, 2018) című albumukért megkapták harmadik Grammy Latino-díjukat a „Legjobb alternatív album” kategóriában. Egy három dalt tartalmazó új EP-t 2024 novemberében adtak ki, egy újabb EP pedig 2025 februárjában fog megjelenni.
Írta: Annabelle Köchling
Forrás: Lateinamerika-Nachrichten
 néven egy jobb világról énekelnek. Nemrég Berlinben léptek fel,…){kind=link}